Fenyő László (Bp., 1902, nov. 9. � Rohonc, 1945. márc. 26.): költő, műfordító, kritikus. Kereskedelmi isk.-t végzett, de � rövid időt leszámítva � nem vállalt állást, hanem csekély költői jövedelméből élt. A Nyugat állandó munkatársa volt. Első kötetét, az Építés orgonáját elkobozták. Kétszer kapott Baumgarten-díjat. 1936�40-ben a Baumgarten-alapítvány könyvtárát vezette. 1942-ben és 1944. máj.-ban munkaszolgálatra rendelték. Onnan sikerült ugyan megszabadulnia, de 1944 végén a Gestapo elfogta, nyugat felé hajtották, nem sokkal Kőszeg után egy SS különítmény agyonlőtte, holttestét egy előre megásott tömegsírba dobták. A Nyugat ún. második nemzedékének jelentős költője és verskritikusa volt. Fordító, Bruno Brehm, Georg Fink, Richard Katz, Erich Kästner, Thomas Mann, Axel Munthe, Felix Salten stb. műveiből. � M. Építés orgonája (Bp., 1922), Elveszett évek (Bp., 1926), Fojtott virágzás (Bp., 1928), Szavak, sebek (Bp., 1931), Elítélt (Bp., 1934), Őszi kávéház (Bp., 1936), Hűség (Bp., 1939), Csokor (válogatott versek, Bp., 1942), Városliget (Bp., 1943), Elítélt (válogatott versek Komlós Aladár bevezető tanulmányával, Bp., 1959). � Irod. Fodor József: Egy emléktáblára (Élet és Irod. 1958. márc.), Devecseri Gábor: F. L. (Élet és Irod. 1962. 46. sz.)
A könyvből 50 számozott amatőrpéldány is készült meritett papíron, a költő kezevonásával.
A könyv első lapján bejegyzés található az előző tulajdonostól.