Bibliofil szalon

Révai Miklós (Nagyszentmiklós, 1750. febr. 24. – Pest, 1807. ápr. 1.): nyelvész, író, egyetemi tanár. A szegedi piaristáknál tanult, 1769-ben tagja lett a rendnek. A szerzetesi életformát lázadozva viselte, szenvedélyes természete sok összeütközésbe sodorta. 1771- től Tatán, Veszprémben, Nagy-Károlyban tanított, 1776-ban Nyitrán teológiát, 1777-től Bécsben rajzot és műépítészetet tanult. Hazatérve 1778-ban pappá szentelték Nagyváradon, ugyanott egy ideig rajztanító, majd ak.-i tanár volt. 1781-ben állásáról lemondott, többfelé volt nevelő, 1783 végétől 1784. máj. 1-ig Pozsonyban a Magyar Hírmondó, az első m. nyelvű hírlap szerk.-je. 1785-től Győrben nevelő, 1787-től 1793-ig rajztanár s tankönyvet írt az építészetről. Itt vívta meg nagy irodalmi harcát a m. prozódia dolgában. 1794-ben az esztergomi gimn. tanára, ugyanakkor világi pap lett. 1802-től a pesti egy.-en a m. nyelv és irodalom tanára. Szabadelvű vallási felfogása és lelkes hazafisága miatt sok üldözésben volt része. Mint költő az időmértékes verselés egyik úttörője. A régi m. irodalom első kutatója és kiadója, az első rendszeres m. stilisztika szerzője. Nyelvtudományi munkásságában nemzetközi viszonylatban is először – Grimmet is megelőzve – a nyelvi jelenségek magyarázatára a történeti módszert alkalmazta. 1802-től a helyesírás alapkérdéseiben éles harcot folytatott Verseghy Ferenccel és híveivel, az ún. jottistákkal, akik elvetették a szóelemző módszert. Sokat foglalkozott egy felállítandó tudományos akadémia tervével, több író (Faludi, Bessenyei, Orczy stb.) munkáját adta ki.