Bibliofil szalon

Beregszászi Nagy Pál (Nagymuzsaly, 1750 körül – Beregvégardó, 1828. máj. 18.): nyelvtudós. Isk.-it Sárospatakon végezte, majd külföldi egy.-en tanult, az erlangeni egy.-en a keleti nyelvek rk. tanára. 1798-tól teológiát és a keleti nyelveket tanította Sárospatakon, 1800-ban rektorrá választották. 1801-ben a göttingeni tudós társaság tagja. 1803-ban tanári állásáról lemondott, egy ideig Kazinczy fia, István mellett nevelő, 1806-tól nyolc éven át szülőföldjén gazdálkodott. 1822 körül Pest vm.-ben élt. Élete utolsó éveit br. Perényi birtokán Beregvégardón töltötte. Máramaros, Zemplén és Ugocsa vm. táblabíróvá választotta. Ortológus, a Kazinczy-féle nyelvújítás retrográd szemléletű és a finnugor nyelvrokonság ellensége. Latin és német nyelvű értekezéseiben a m. nyelvet a keleti, a török, ill. perzsa nyelvvel próbálta rokonítani. M. Parallelon inter linguam persicam et magyaricam dictum (Erlangen, 1794), Comparatio linguae Turcicae cum Hungarica (Erlangae, 1794), Über die Aehnlichkeit der hungarischen Sprache, mit den Morgenländischen (Leipzig, 1797), Versuch einer magyarischen Sprachlehre mit einiger Hinsicht auf die türkische und andere morgenländische Sprachen (Erlangen, 1797), Dissertatio philologíca de vocabulorum derivatione ac formatione in lingua magyarica (Pestíni, 1815), Pennaháború (Sárospatak, 1820), Dissertatio de natura, indole et qualitate linguae magyaricae (Pest, 1828). – Irod. Imre Sándor: B. N. P. élete és munkái (Bp., 1880), Zsoldos Benő: B. P. élete és külföldi működése (Egyet. Phil. Közl. 1896).