(Zilah, 1790. aug. 30. - Zilah, 1871. márc. 19.): tanár, író. Zilahon, Nagyenyeden, Göttingenben tanult. A göttingeni egy. 1837-ben díszdoktorrá avatta. Tanár volt 1815-től a zilahi, 1830-tól a kolozsvári ref. kollégiumban. 1856-tól 1860-ig a nagyszebeni kerület ref. és unitárius isk.-inak tanácsosa, 1860-tól Kolozsvárt, 1862- től haláláig Zilahon lakott. Jelentős tanári, pedagógiai, egyháztörténeti, nyomdászati tevékenységet fejtett ki. Első képviselője a Bell-Lancaster tanítási módszernek. 1832-ben kezdeményezésére vezették be a kolozsvári ref. kollégium nyomdájába a litográfiai eljárást. Népszerűsítő irodalomtörténeti cikkeket is írt (Bod Péter, Szenczi Molnár Albert, Benkő József életrajza). Szerk. az Erdélyi Prédikátori Tárt (1833 - 1839). Fő művei: De statu ecclesiae evangelico reformatae in Transsilvania? (Claudiopoli et Lipsiae, 1840), Successio és képviselet az erdélyi ev. ref. superintendentiában (név nélkül, Pest, 1861).
A keresztény-hit-vallésnak bé-folyásáról a polgári társaság boldogságára. A kereszt-járó hétnek második napján.
Eddig megtekintett könyvek
