Régiségek

Átmérő: 27,0 mm
Vastagság: 2,0 mm
Tömeg: 10,0 g
Összetétel: 835� Ag, 165� Cu
Perem: BIZALMAM AZ ŐSI ERÉNYBEN, motívumok
Előlap: FERENCZ JÓZSEF IˇKˇAˇCSˇ ÉS MˇHˇSˇDˇOˇAPˇKIRˇ, I. Ferenc József, verdejegy
Hátlap: Szent Korona, értékjelzés, verési évszám

Az osztrák�magyar korona (rövidítése: K, németül: Krone) az Osztrák�Magyar Monarchia pénzneme volt. 1892-ben vezették be, de csak 1900. január 1-jétől lett kötelező a koronában való számítás. 1918 novemberében, a Monarchia I. világháborút követő felbomlásával megindult az utódállamok önálló pénzkibocsátása, mely az osztrák�magyar korona forgalmának visszaszorulásához, majd megszűnéséhez vezetett. Egy korona 100 fillérre (németül heller) oszlott.
Az érmék műszaki paramétereit és megjelenését az 1892. évi XVII. törvény[9] szabályozta, mely alapján bronz egy- és kétfilléresek, nikkel tíz- és húszfilléresek, ezüst egykoronások, továbbá arany tíz- és húszkoronások készültek. A millenniumi ünnepségek alkalmából kiadott emlék egykoronások verését az 1895. évi LI. törvény[10] rendelte el. Az ötkoronások verését az 1899. évi XXXII. törvény[11], a százkoronás aranyak verését a 1907. évi XLVII. törvény[12] rendelte el, mely egyúttal I. Ferenc József megkoronázásának 40. évfordulójára verendő emlékpénzekről is rendelkezett. Legutoljára a kétkoronások verését rendelték el, erről az 1912. évi XX. törvény[13] rendelkezett.

A magyar fillér- és koronaérmék a körmöcbányai pénzverdében készültek. A filléreken a szent korona, az ezüstpénzeken az uralkodó profilja, az aranyakon az uralkodó egész alakos képe szerepelt. A millenniumi egykoronást Beck Ötvös Fülöp, a többi koronaérmét Reisner József és Gerl Károly tervezte.
Egy kivétellel az összes érme Ferenc József uralkodása alatt készült, s bár az 1918. évi VII. törvény[14] elrendelte a IV. Károly képmását hordozó érmék verését, csak a 1918-ban vert húszkoronás készült el. A legyártott mennyiséget néhány kivétellel beolvasztották, ezért rendkívüli ritkaság.