Dionysius Katona [Katona (Mihály) Dienes] : Ode Eminentissimo S. R. E. Cardinali, Celsissimo S.R.I. Principi domino Alexandro a Rudna, et Divék-Újfalu... dum Bireto Ritu Solemni Inauguratus Vienna Strigonium Reverteretur...

Katona (Mihály) Dienes,

bölcseleti doktor, kogyestanítórendi áldozópap és tanár, K. Gábor földmivelő (kinek őse Katona István 1717-ben nyert czímeres nemes levelet) fia, született 1782. szeptember 24. Derciskán (Pozsonymegyei Csallóközben). Szemes Imre kegyesrendi pap pártfogása mellett végezte tanulmányait a gymnasium VI. osztályáig 1797-től Pozsonyban, 1799-től M.-Óvárott és 1801-től Tatában. 1802. okt. 11. a piarista-rendbe lépett és a trencsényi rendház növendéke lett. A próbaév letelte után letette az egyszerű fogadalmat és ekkor vette fel a Dénes nevet. Próbatanárkodásának első évét a kalocsai gymnasiumban végezte, honnan 1804-ben a tatai gymnasiumba helyeztetett át. 1805. szept. 8. letette az ünnepélyes szerzetesi fogadalmat, mire 1806-ban a rendkormány a budapesti egyetemre küldötte. 1808. szept. 18. bölcseletdoktorrá avatták. A theologiát 1809-10. (két évig) hallgatta Nyitrán és Pozsony-Szent-Györgyön. 1809. márcz. 9. áldozópappá szentelték fel. 1810-től ismét Tatán volt tanár a nyelvészeti és szónoklati osztályokban, az 1814-15. tanéven pedig a szegedi lyceumben. 1821-től Kolozsvárt a hazai történelem tanára volt. 1826-ban Tatán másodházfőnök lett. 1827-től Léván házfőnök és gymnasiumi igazgató. 1828. jan. Barsmegye megválasztotta assessornak (ülnöknek). 1829-ben a váczi lyceumban, a történelmet tanította. A folytonos munkálkodás megtörte egészségét és a rend kormánya egy év mulva Kalocsára küldte főnöknek. 1833-34-ben a nagykárolyi gymnasium igazgatója volt, Laicsák Ferencz nagyváradi püspök a könyvvizsgálattal is megbizta. A következő három iskolai év alatt ismét fel volt mentve a rendes tanárkodás alól. Ezen idő alatt a szegedi gymnasiumban póttanár és házi lelki atya volt. Innét Kecskemétre ment, hol négy évig vitte a középiskola igazgatását. 1841-ben a szegedi lyceum igazgatójává neveztetett ki, mely tisztét 1843. végeig vitte. Ezzel be is fejezte a tanügy terén való munkálkodását. A külföldi indigo kiszorításának eszméjével már régen foglalkozott, Szegeden tartózkodása alatt e téren irodalmilag is működött, a festő csikszár nem lévén alkalmas az indigo előállítására, helyette a nagy-csüllenget ajánlotta. 1843-ban a rend kormánya Sátoralja-Ujhelybe helyzete nyugalomba, hol élete hátralevő részét töltötte. Legszivesebben tartózkodott a társház terjedelmes kertjének egy parányi területén, önalkotta kis kertjében, az úgynevezett názáreti kertben, itt időzött legtöbbet. Itt acclimatizálta az amerikai indigót: itt tett kisérletet a kávéfával (Coffea arabica), az amerikai szőlővel, a batát gyümölcscsel, a braziliai dinnyével és a czukornáddal. Mint növény-honosító nem egy tévedésnek s kellemetlenségnek lett osztályosa. Xantus Jánossal állandó levelezésben állott, ki neki 1862-ben amerikai venyigét küldött. 1859. márcz. 9. aranymiséjét tartotta. 1864-ben tiszteletbeli kormánysegédi czímmel tisztelték meg, szept. 25. elaggott rendtársainak alaptőkéjét 116 darab aranynyal gyarapította. 1870. ápr. 13. a kegyestanitórend dékánja lett. E mellett szorgalmasan tanulmányozta a csülleng indigogyártás kérdését, buzdítására Gindly Rudolf tengeliczi pusztáján indigo gyárat állított, mely vállalat azonban a kormánytól várt segély elmaradása miatt megszünt. Meghalt 1874. jún. 9. Sátoralja-Ujhelyt 92 éves korában.

Rudnói és divékújfalusi Rudnay Sándor (Vágszentkereszt, Nyitra vármegye, 1760. október 4. Esztergom, 1831. szeptember 13.) szlovák bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek.

Régi könyvek