Mérete: 164 × 75 mm
Előoldal: Női modell
Hátoldal: Palóc menyecske édesapjával
A magyar pengő pénzjegyei az 1926-1946 közötti magyar pénznem, a pengő készpénzének részét alkotta. A legtöbb pénzjegy bankjegy, melyeket (olykor csak névleg) a Magyar Nemzeti Bank bocsátott ki. Később, a világháború előrehaladtával más papírpénzek, illetve pénzként használt értékpapírok is megjelentek, például hadipénzek, kötvények, pénztárjegyek.
Kezdetben a papírpénzeket külföldön tervezték és egyszerű technikával nyomtatták, mivel itthon hiányzott a megfelelő felszerelés és szakember. Később már fejlett technikával állították elő a bankjegyeket. A világháború után elszabadult az infláció, így a nagy mennyiségű bankjegyet ismét egyszerű technikával állították elő. Végül már szorozatszámot sem nyomtattak a pénzekre, s a pénzjegynyomdán kívül néhány más fővárosi nyomdát is be kellett vonni a bankjegynyomtatásba.
1939-től új bankjegysor kibocsátását kezdte meg a Nemzeti Bank. A bankjegyek tervezője Horváth Endre volt, aki népművészeti motívumokat épített be a bankjegytervekbe és előszeretettel kért fel palócföldi modelleket. A forgalomba hozott 2, 5, 10 és 20 pengős bankjegyek mellett a százpengős próbanyomata is elkészült (ezt később kissé módosítva a Szálasi-kormány adta ki).